Fókuszban a zongora

A cím olvastán gondolhatnók, a szerző, Lendvai Tamás önéletírását lapozgathatjuk. 21 évesen hangszerész, 12 év múltán a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (később Egyetem) Zongoraműhelyének vezetője, 1991-től a zongorakészítő és -javító szakismeret alapító tanára, 1994-től húsz éven át az egyetem Hangszerészképző Szakközépiskolájának igazgatója, 2014, az iskola átszervezése óta címzetes igazgató, szakképzési vezető. A megszokott kiszólás érvényes rá: amit ő nem tud a zongoráról, általában az akkordikus billentyűs hangszerekről, azt már nem is érdemes tudni. De nyomban elnézést kérek az olcsó fogalmazásért, nem illő ahhoz az alapvető munkához, amelyet Lendvai Tamás közrebocsájtott. S amely már különös anyagú borítással, elegáns képpel is érzékelteti, nem egy könyv a sok közül. A képi igényesség mindvégig jellemzi a kötetet: nagyszámú világos grafika, a történelmi korok sokféle, elegáns, mondhatni képzőművészeti értékű hangszerét bemutató színes fénykép teszi láttatóvá a leírtakat.

Bevallom, érdeklődésem dacára önkritikus aggódással vettem kézbe a könyvet. Ismerem könnyen elérhető határaimat a reáliában, attól tartottam, a hangszerek szerkezetének és működésének leírása nehéz perceket fog okozni. Nem tudtam, hogy Lendvai Tamás már „helyettem olvassa” a könyvet. Nem ágyazza közlendőjét hosszú körülményes mondatokba, hanem vázlatszerűen teríti az adatokat. Mesél, ahol indokolt (ott sem bőbeszédűen, s mindig érthetően), de az információ átadását segítően lecsupaszítja a tudnivalókat. Ilyen szakmai ismeretterjesztés esetén adódik a kérdés: kihez szól? A keveset tudót célozza bevonni? A tárgyban már „haladót” vezeti magasabb fokra? A professzionális hangszerjátékost, a zenetörténetben búvárkodót avatja titkokba? A Fókuszban a zongora minden réteghez szól. Egy kissé olyan, mint a Micimackó, vagy akár – bocsánat a frivol hasonlatért – a Biblia. Eleinte olvasva mást veszünk észre, mint évekkel később. Ez úgysem az az írás, amelyen lassabban vagy gyorsabban áthaladunk, majd a polcra tesszük, de elfelejtjük, hova. Akit érdekelnek a zongorafélék, a húr megszólaltatásának módjai, a klaviatúrák és pedálok a közismertnél sokkal bonyolultabb és izgalmasabb rendszere, vissza-vissza fog térni Lendvaihoz. Akit a zongorán messze túlmenően foglalkoztat az akusztika tudománya, a régizene-játszás által felszínre hozott hangolásmódok, temperálások nem felületes ismerete, újra meg újra leveszi majd „a” Lendvait. És lesznek a hangszerész szakmát tanulni, vagy legalább érteni kívánók, akik eljutnak majd a hangszertervezés alapjaiig, a menzúraszámításig, a márkaspecialitásokig.

A zenélő szerkezetek megint a szélesebb olvasótábort is „elszórakoztató” témacsoportba tartoznak. Nem zenész barátok hányszor kérdeznek sokunkat, muzsikusokat a bécsi és angol mechanikáról, a pianínóról (ami nem is egyféle zongora), s mi elejtünk egy-két mondatot, de nem kielégítőeket. Itt a forrás, amelyhez ezentúl bizton fordulhatnak! S útmutatást találhatnak a felhangok „csodájának” meghallgatásához. Megismerjük a „hangszerész hallást”, hasznos gyakorlati tanácsokat kapunk egyszerű hangszertartóként is (pl. párologtatás).      

Itt magamba fojtom a további ismertetést, hiszen több mint kétszáz oldalon van Lendvainál Fókuszban a zongora, s mivel tömörségét már méltattam, nehéz kivonatolni a teljes kötetet.

Egyetlen szemléleti adalékot nem hallgathatok el. A hangszerismeret „nagy tanára” édesanyja Tusa Erzsébet, aki nemcsak jelentős zongoraművész volt, hanem bölcseletre és a zongoratanításon messze túlemelkedő pedagógiára nyitott elme is. Édesapja pedig kiemelkedő Bartók-kutatónk, Lendvai Ernő. Lendvai Tamás könyvét forgatva megjelent előttem szellemük, mert éreztem, Tamás tárgyhoz közelítésén és feldolgozásmódján is nyomot hagytak.

A Fókuszban a zongora magánkiadásban jelent meg, kiskereskedelmi forgalomban sajnos nem elérhető, de érdeklődni lehet iránta a szerzőnél a lenta@t-online.hu címen. Leendő olvasóinak kívánom, hogy birtokukba kerülhessen!

HOLLÓS MÁTÉ