"Humanidad"

Mauricio Charbonnier Buenos Aires-ben élő argentin zeneszerző. Zenéjében egyesíti a romantikus attitűdöt, amely állandó hidat képez a zenei hagyomány felé, valamint a 20. századi és kortárs zenei nyelvi kísérleteket és eszközöket. Művei a hallgatót drámai és expresszív feszültségben tartja, egyszersmind visszatér a nagyívű lírai dallamossághoz. Hangszerelését egyedi textúrák és szinte impresszionisztikus harmóniavilág jellemzik. Szigorú formakezelésében különösen nagy súlyt kap a motivikus-tematikus anyag aprólékos kidolgozása, valamint a szerkezeti egyensúly.

Darabjai világszerte elhangzanak, így az egyik legelismertebb feltörekvő zenszerzőnek számít. Műjegyzékében kamara- , vokális, szimfonikus darabok és versenyművek egyaránt megtalálhatók. Számos nemzetközi fesztiválon szerepelt az amerikai kontinensen és Európában. Egyes műveiből hangfelvétel készült számos argentin szólista közreműködésével, továbbá Brazíliában, Chilébe, Uruguayban, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban, az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Görögországban, Kubában, Mexikóban. Az elmúlt években három kamarazenei hanglemezt készített amerikai és argentin kiadók számára saját és más latin-amerikai zeneszerzőtársának a műveiből.

Az argentin és latin-amerikai komolyzene terjesztője és több helyi és nemzetközi projekt művészeti vezetőjeként a mai zeneszerzők műveinek megismertetését kiemelt fontosságúnak tartja.

November 17-én legújabb művének bemutatójára Buenos Airesben került sor. A „Humanidad” (Emberiség), egy ízig-vérig versenymű hegedűre és zenekarra.

A hegedűverseny Zádory Édua osztrák-magyar hegedűművész és Martin Fraile Milstein argentin karmester számára íródott, akik két egymást követő koncerten mutatták azt be Argentínában.

A címe „Humanidad” (Emberiség), ami a mű tartalmára utal. Charbonnier megpróbálja benne megragadni azokat a kapcsolatokat és érzelmeket, amelyek mindennapi életünket és a társadalmat uralják. Merre halad az emberiség, milyen elvek vezérlik jelenünk individualizmusát: a szeretet, a szenvedély, a félelem, a vágyak, a halál.

A klasszikus formát követve, a mű megtartja a három tételes szerkezetet. Témakezelése egyedi, kvázi ciklikus, ugyanis mindegyik tétel tengelyében egyetlen generáló motívum áll. Ez a folyamatos és visszatérő motivikus-tematikus anyag fejezi ki, hogy mit gondol a zeneszerző az egyénnek a társadalomban való tükröződésére irányuló személyességről. Az egyes szakaszok és formai egységek az emberi létezés útját és mozgását idézik.

A harmonikus koloritját és a hangszerelését illetően a műnek impresszionisztikus vonásai figyelhetők meg. Az evolutív tonális centrumok, a modulációk és alterált akkordok gyakori használata a mű egésze mentén megjelenik. A zenekari faktúrák nagy kifejező erővel bírnak, felelevenítve a nagy egységek régi, posztromantikus hagyományát.

A szólama letisztult technikát és széles ambitusú expresszivitást követel a szólistától. Rugalmasságot igényel a hangzás, illetve a különféle hangszínek és árnyalatok kimunkálásában, ugyanúgy a kontrasztáló hangulatok váltakozásában. Az első tétel sötét, drámai karakterű, benne a szólista által elővezetett fő témák mély szenvedélyt és expresszív feszültséget jelenítenek meg.

A második, lírai tétel molto cantabile, nagyívű és mély, szép dallam, bár pillanatokra visszatérnek a melankolikus és drámai passzázsok, a szerzőre oly jellemző érzelmek hordozói.

A harmadik tétel egyesíti a gyorsaságot és a ritmikai virtuozitást disszonaciákkal megtűzdelt hangzatokkal, szélsőségesen kromatikus és feszült menetekkel. Ez talán a mű legnyugtalanítóbb pillanata, amelyben a szerző ízlése más, a 20. század második felére jellemző kompozíciós technikákra hagyatkozik.

A SZERKESZTŐSÉG