Interjú Varga Gábor klarinétművésszel

Az Indiana Egyetemen, Bloomingtonban tanító klarinétművésszel beszélgetett az internet segítségével Mácsai János


A magyar tanárok, és magyar hallgatók jelenléte az Indiana Egyetemen, Bloomingtonban hagyományosnak mondható. Sebők Györgynek most van a 100 éves születési évfordulója, ő is Bloomingtonban tanított. Ahogyan Starker János is. Az 1980-as években Csalog Gábor, Nagy Péter mentek Sebőkhöz tanulni Bloomingtonba, és nyilván sokan mások is voltak ott Magyarországról. De nemcsak zenészek dolgoztak az egyetemen, hanem pl. Szegedi-Maszák Mihály, aki irodalmat tanított. Te hogy kerültél Bloomingtonba?

- Augusztus vége óta vagyok itt, mert az egyetemi szemeszter nem szeptember elején, hanem augusztus végén kezdődik. Számomra is rendkívül meglepő volt, hogy ide kerültem. Még 2019-ben jelentkeztem erre az állásra, és akkor egy nagyon hosszú, többlépcsős kiválasztási folyamat után meghívtak Bloomingtonba. A próbajáték-szerűen lebonyolított kiválasztás döntőjében hárman maradtunk. Játszanunk kellett egy koncertet, tanítani kellett három növendéket, valamint volt egy-egy interjú az intézmény akkori vezetőjével, továbbá a klarinét tanszak és a fafúvós tanszék tanáraival is.

Érdekes volt, hogy amikor beléptem a rektor irodájába, rögtön megkérdezte, mi a kapcsolatom azzal a zeneszerzővel, aki nekem írt versenyművet. Tudott erről, tehát nagyon precízen felkészültek a jelentkezők életrajzából. Ez 2020 februárjában történt, azaz fél évvel a jelentkezésem után. De azt követően beütött a Covid az Egyesült Államokban is. Egy darabig még tartottuk a kapcsolatot, aztán elveszett a remény, hogy csak rövid ideig fog tartani a járvány. Azt gondoltam elaludt ez a dolog, de egy évvel ezelőtt, október környékén kaptam egy e-mailt, hogy érdekel-e még az állás?

Ezek szerint ez egy meghirdetett állás volt.

- Igen, természetesen. De azóta új rektor van, úgyhogy egy újabb interjút kellett abszolválnom. Itt nem ajándékba és örökbe adják az állásokat. De a döntést, mint utólag megtudtam, meghozták már a Covid előtt. Éppen küldték volna a szerződésajánlatot, amikor kihirdették a zárlatot. Így tehát az egész két évvel  eltolódott, de most augusztusban végre sikerült elkezdeni.

Megérkeztem ebbe a csodálatos világba, amit úgy hívnak, hogy Indiana University, a Jacobs Scool of Music zenei tanszéke. Bloomington egy 85 ezres város, ahová 90 ezer diák érkezik minden évben tanulni. Felfoghatatlan mennyiségű hallgató. A zenei tanszék pedig az egyik legmagasabban jegyzett az egész világon.

Kik voltak ott, voltak-e ismerős tanárok?

- Számomra itt minden teljesen új volt, nem ismertem senkit. Annyit információm volt Bloomingtonról, amikor ide jelentkeztem, hogy híres intézmény, meg hogy Starker János és Sebők György is itt tanított. Így utólag már tudom, hogy az egyetem zenei részének több magyar, vagy inkább kelet-európai vonatkozása van. Magyarok, lengyelek és oroszok egyaránt tanítottak itt. Az Egyesült Államokról elmondható, hogy befogadó ország, és azokat az embereket, akik valami különlegeset tudnak hozni, nagy szeretettel várják. Nekem is olyan munkavállalási vízumom van, amit a különleges tehetségeknek adnak.
Magának a zenei tanszéknek is több épülete van. Én a 2013-ban átadott, ún. Instruction Buildingben tanítok. Különös, egy darabig azt hittem, csak én dolgozom itt. Aztán egy tűzriadó gyakorlat során kiderült, hogy tele van emberekkel az épület. Csak éppen hangszigeteltek a stúdiók. A régi épület, ahol Starker is tanított, az még nem ilyen, ott lehet hallani a szobákból kiszüremlő hangokat.

Az egykori pesti Zeneakadémistáknak hiányozna is ez az otthonos áthallás, zenebona.

- Igen, de az sem baj, ha néha csönd van körülöttünk. Az egyetem infrastruktúrája ettől függetlenül is egészen elképesztő, gyönyörű koncerttermeink vannak. Van egy hatalmas és három kisebb terem, ezen kívül egy operaház. Emellett egy múzeum őrzi a zenei és a kulturális emlékeket, az egykori itteni  művészeket mutatja be, és persze, mint az ameriaki egyetemek legtöbbje, hatalmas stadionnal is rendelkezik.

Milyen a munkabeosztásod?

- Amikor megérkeztem a legnehezebbnek a rendszer átlátása, megtanulása tűnt. De mindent el lehet intézni az egyetem honlapján e-maileken keresztül, és általában sokkal gördülékenyebben mennek a dolgok. Van ami persze itt sem könnyű, de mindenki nagyon kedves és segítőkész.

A szerződés egyik feltétele volt, hogy ide kell költözni. Augusztusban kezdődik a tanév, és december elején van vége az első szemeszternek, azután majd egy hónapos téli szünet következik. Január elején indul a második szemeszter, aminek május elején van vége. Azt követően májustól augusztus végéig tulajdonképpen szabadságon vannak a tanárok. A tanév alatt azonban elég szigorúan jelen kell lenni, általában az egyetemi eseményekhez kötődően megengedett a távolmaradás.  Az egyetemen meghatározott óraszámunk van, emellet sokszor vizsgakoncerteken kell zsűrizni, illetve egyetemi tanácsi üléseken részt venni. Ugyanúgy, mint Magyarországon.

Mennyire jut idő ezek után saját zenélésre, zenekari játékra, koncertezésre, kamarázásra?

- Zenekari koncerteken nem tudok játszani az Egyesült Államokban, mert nincs hozzá vízumom, de az egyetemen belül nagyon sok koncertlehetőség van. Már játszottam egy kvartettet csodálatos partnerekkel, nemsokára pedig lesz egy francia estünk egy kiváló zongorista hölggyel. Tavasszal is lesz néhány koncertem. Ezek az egyetemen belüli rendezvények.
De látogatok más egyetemeket is, ahol kurzusokat, illetve demonstrációkat tartok. Most volt négy koncertem, Kentuckyban, Michiganben és  Ohióban.
Én elsősorban muzsikusnak gondolom magam, aki próbálja lefedni a szakma által nyújtott lehetőségeket. E pillanatban számomra a tanítás áll a fókuszban. Ezt megelőzően a zenekari játék volt a legerősebb kötődés, de ettől függetlenül továbbra is szeretnék fellépni szólistaként, illetve kamarazenészként. Januárban majd rövid időre hazamegyek, akkor Farkas Gáborral lesz koncertem a Rádióban. Illetve Liverpoolban lesz egy másik fellépésem december elején. Októberben voltam Manchesterben tanítani, illetve még tavaly játszottam két koncertet az ottani zenekarral. Azért valamennyire megmaradtak a pódiumzenélés lehetőségei, megpróbálok mindenből egy kicsit fenntartani.

Ez sűrű elfoglaltság. Ezek szerint az ottani növendékekkel heti rendszerességgel foglalkozol. Hány tanítványod van?

- Minden főtárgyas hallgatónak van hetente egy főtárgy órája, tehát nem úgy, mint otthon, ahol esetleg kettőre is van lehetőség. Ezen felül tanítok még zenekari ismeretet, illetve minden héten kétszer van ún. studio class. Az egyiken csak az én tanszakomnak a növendékei jönnek össze. Illetve hagyományosan csütörtök esténként van az ún. nagy studio class, amin az összes kolléga és növendék részt vesz. A félév folyamán minden egyes növendék egyszer koncertszerűen eljátszik egy darabot. Azt azután mesterkurzusszerűen vagy az óra keretében megbeszéljük, és egy kicsit dolgozik is rajta valamelyik professzor. Ilyenkor nem csak a saját növendékeimmel találkozom, hanem a másik két professzoréval is.

Most viszonylag kevesen vannak klarinétosok, 39-en. Mivel ez egy hatalmas egyetem, szeretnénk  felemelni a hallgatói létszámot a megszokott 50-52-re, ami azért fontos, hogy legyen elegendő zenész, mert az egyetemnek több zenekara is van: szimfonikus, big band, kamarazenekar, valamint az opera.

Mi a tanítás fókusza: a zenekari játék, a szólójáték vagy a kamarajáték?  Most  vitakérdés Magyarországon is, hogy zenekari zenészeket képezzenek-e vagy szólistákat. Korábban erősen szólista centrikus volt az oktatás a legtöbb tanszakon, és aztán kiderült, amit egyébként mindig is lehetett tudni, hogy a Zeneakadémiáról kikerülő zenészek legnagyobb része zenekarban fog munkát kapni.

- Igen, ez kicsit más otthon, mint itt. Itt különböző képzési formák vannak, így jól elkülöníthető, hogy ki hova, milyen céllal szeretne jelentkezni. És természetesen sokféle növendékünk van: aki majd tanítani szeretne, és ehhez illeszkedő képzést kap, illetve ennek megfelelő diplomát. De van olyan növendék is, akinek az a célja, hogy ő legyen a legjobb klarinétos és szólista pályát fusson be, illetve olyan is, aki kifejezetten a zenekari munkára szeretne koncentrálni.
Nekem mint klarinét-professzornak az a célkitűzésem, hogy minden növendéknek olyan képzést adjak, ami biztosítja, hogy a legjobb ütemben és a legmegfelelőbben fejlődjön. Olyan alapokat sajátítson el, amelyre aztán később saját maga is tud építkezni, és nem lesz szüksége külső segítségre. Nálunk Magyarországon az szokott problémát okozni, hogy „ idomított” gyerekeket nevelnek, akik három darabot el tudnak játszani nagyszerűen, viszont azon kívül semmi mást. Alapvető dolgokat nem tudnak, és a hangszerüket sem ismerik igazán jól. Ezért amikor bármi mást kell eljátszaniuk, akkor nem nyújtanak megfelelő teljesítményt,  mert nem lettek arra a darabra kiképezve. Nagyon sokszor szembesültem azzal, hogy Magyarországon mennyire verseny- és eredménycentrikus az oktatás. A fiatal el tud játszani három-négy versenyművet tökéletesen , de nem tudja eljátszani egy Brahms-szimfónia első hegedűszólamát. Otthon piramisszerű az építkezés, és a végén ilyen „végtermékeket” biztosítunk, konzis, sőt talán már alapfokon is, szinte bármilyen hangszer esetén. Reméljük, illetve már látjuk valamennyire, hogy ez változik Magyarországon is.

A stiláris szabadságról vagy szigorúságról is kérdeznélek. Mennyire lehet iskolai keretek között kalandozni különböző stílusokba, tehát mondjuk a jazz irányába?

- Nálunk az egyetemen belül van lehetőség arra, hogy klasszikus zenészek is jazz oktatást kapjanak, illetve jazz zenészek is klasszikus szakokat vegyenek föl. Tehát ez teljes mértékben a növendékekre van bízva, de a lehetőség adott. Ha valaki úgy érzi, hogy ő szeretne egy kicsit kirándulgatni, ilyen-olyan műsorokat összeállítani, akkor azt meg tudja tenni.

És milyen a kortárs zene és a régi zene, vagy a klasszikus repertoár aránya?

- Ez megint csak egyéni dolog. Én a klarinétosokról tudok beszélni elsősorban, akiknél a kortárs zenét nem tudjuk kizárni, mert a klarinét viszonylag fiatal hangszer és a repertoár nagyon kicsi. És tréfálkozhatunk azzal, hogy a kiváló szerzők mindig valahogy haláluk előtt kezdtek el klarinétra írni, akár Mozartot, akár Brahmsot hozzuk példának.

Akkor ez egy veszélyes hangszer.

- Igen, annak idején Petrovics Emillel volt egy megállapodásunk, hogy ír nekem egy klarinétversenyt, de azt kérte, várjak egy kicsit, mert még nem akar meghalni.

Elég sok koncertet kell hallgatnom a fafúvós tanszéken, és érzékelhető, hogy a növendékek nagyon nyitottak az új darabokra, és szívesen játszanak ilyesmit a fagottosok, a fuvolisták és az oboisták is. Megpróbálják a helyes arányokat megtalálni, de olykor már az az érzésem, hogy játszhatnának több ismert szerző által komponált darabot. Ha valakinek lehetősége van arra, hogy egy kortárs szerzővel kapcsolatba lépjen, sőt egy művet esetleg neki dedikálnak, azt mások is nagy becsben tartják.

Nekem egyébként szerencsém volt ilyen téren, és ez még nem Bloomingtonhoz kötődik, de itt is hasznát fogom venni. Például a közelmúltban jelent meg egy XXI. századi kortárs CD-felvételünk a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral. Szerepel rajta Karosi Bálint klarinétversenye, ami elképesztően nehéz, de nagyszerű. Továbbá Virág András Gábor Monokróm című darabja, illetve Kovács Zoltán Álomtáncok című szerzeménye. Ezek a darabok nekem készültek. Felettébb büszke vagyok rá, hogy ilyen kiváló szerzők és nagyszerű barátok írtak nekem versenyműveket. Rajtuk kívül még Szentpáli Roland dedikált nekem két darabot, egy másik darabját pedig én mutattam be. Sebők Péter Fantázia című darabját, illetve a klarinétkvintettjét és kettősversenyét, Durkó Péter kettősversenyét, Vajda Gergelynek pedig a klarinét-szimfóniáját szintúgy. Egyébként, ha minden igaz, Karosi Bálint, aki New Yorkban él és elsősorban orgonaművészként ismerik, jelentkezik hozzánk tanárnak, mert lesz egy orgonapályázat. Kiváló muzsikus, rendkívül szerteágazó, óriási tudással. Írt egy klarinétkvintettet is, amit júliusban vettünk föl a Rádiónak a Somogyi Vonósnégyessel.

Említetted, hogy Bloomingtonban több koncertterem van, és több zenekar működik, ezek szerint szinte minden este koncertetek vannak? Milyen hallgatósága van ezeknek az eseményeknek? Mennyien jönnek? Csak az egyetemről járnak hozzátok, vagy vannak hallgatók máshonnan is?

- Ha nincs is minden este, de valóban sok a koncert. A koncertek az egyetemen belül ingyenesek. Amikor nemrég játszottuk a Messian-kvartettet, ami ritkán kerül pódiumra, rengetegen voltak. Egyébként a közelmúltban sokat játszották ezt a művet mindenfelé: Csehországban, Lengyelországban és az Egyesült Államokban. 
A koncert után néhány nappal e-mailt kaptam egy hölgytől, aki mindig is szerette volna élőben meghallgatni a Messiaen-kvartettet, de soha nem volt rá lehetősége. Eljött a koncertre, és gratulált, hogy milyen fantasztikus élményben volt része. Tehát az átlagemberekhez is eljutnak az egyetem által szervezett programok. Jellemző egyébként az itteni közegre, hogy mint ez a hölgy is, a hallgatók szükségét érzik, hogy visszajelezzenek, kifejezésre juttassák az örömüket. Veszi a fáradtságot, és megkeresi az e-mail címünket, ami természetesen publikus. Nagyon jó érzés a művészeknek, hogy visszajelzést kapnak .

Van nyoma annak, hogy korábban a - legalábbis számunkra - nagy nevű muzsikusok ott tanítottak? Létezik olyasfajta kultusz, mint itt, hogy kint vannak a Zeneakadémia falán réi fotók, táblák? (Illetve most éppen nincsenek, mert a tatarozáskor leszedték ezeket, és úgy hallani, alig egy-kettőt tettek vissza.)

- A Zeneakadémiával ellentétben itt őrzik a régi nagyok emlékét. Mindenki tudja például, hogy ki Starker János. Az egyetem korábbi tanárairól is vannak fotók. Az egyik koncerttermünket pedig Auer Hallnak hívják.

Mennyire vagy elégedett a színvonallal?

- A hallgatók koncertjei nagyon magas színvonalúak. Tavasszal lesz több ezekből, mert most éppen a master növendékek felkészülési időszaka van. A klarinét tanszak  színvonala elég vegyes. Összességében sok kiváló növendékünk van, és ez az egyik legjobb zenei oktatási intézmény ez az Egyesült Államokon belül.

Van már kapcsolatod a többi tanárral?

- Rajtam kívül még ketten tanítanak klarinétot az egyetemen: Eli Eban, illetve Howard Klug. Ők már 30 éve itt vannak. Kiváló szakmai színvonalat képviselnek, és mind a ketten csodálatos emberek, fantasztikusan segítőkészek. Más tanárokkal főként megbeszéléseken és  kamarakoncerteken szoktam találkozni. Itt van például Mark Caplan hegedűtanár, aki egészen elképesztően tudással rendelkezik, és csodálatosan hegedül. Vagy Peter Stumpf csellista, aki korábban a Los Angeles-ieknek volt szóló csellistája. Nagyszerű kollégáim vannak.

MÁCSAI JÁNOS

További olvasásra ajánljuk: http://www.muzsika.org/sebok-gyorgy/